1. Aki azt írja, mondja, közvetíti, képviseli, amit hallani akarunk, ami nagyjából megegyezik múltbéli tapasztalatainkkal és a tudatalatti sémáinkkal, mintáinkkal, azonnal szimpatikusnak találjuk.
Nincs nagy kilengés, nincs macera, minden kiszámítható és követhető, nincsenek konfliktusok, nagy fejlődést ugyan nem nyújt, de biztonságos, ezért nagyon sokáig benn is ragadunk. 
2. Aki NEM azt közvetíti, amit igaznak hiszünk, vagy ami megegyezik múltbéli tapasztalatainkkal és ráadásul még be is nyomja a nyomógombunkat, szélsőséges érzelmeket vált ki belőlünk, általában elsőre nem kedveljük. Kiszámíthatatlannak, alkalmazkodásra alkalmatlannak, kellemetlennek, bántónak, irányíthatatlannak gondoljuk, sőt az is lehet, hogy félelmet és szorongást is érzünk, mert nem tudunk vele mit kezdeni, nincs ilyen irányú tapasztalatunk.
Annak látjuk a másikat, ami, vagy annak látjuk, amit kivált belőlünk? Ha a valóságot látjuk, akkor hogy lehet, hogy ugyanazt a személyt MINDENKI MÁSNAK LÁTJA? Egyiknek tetszik, másiknak nem, egyiknek szimpatikus, másiknak nem. Amíg ugyanazokra a mintákra, sémákra kapcsolódunk csak rá, amik biztonságot adnak és azt tükrözik vissza, amit hallani, tudni vélünk önmagunkról, addig MAGunkat sem látjuk tisztán. Hogy látnánk akkor másokat?
Ha azt akarjuk, hogy ránk találjon az a Szerelem, az a Barátság stb., ami másmilyen, mint az eddigiek, akkor nekünk kell kilépnünk az 1-es pontban felsorolt ismétlésekből és vállalni a kockázatot, hogy olyat látunk meg magunkban, ami nem biztos, hogy komfortos és nem biztos, hogy azt tükrözi vissza, amit eddig gondoltunk magunkról, ami már nem mintáinkat ismétli, nem is az egonkat fényezi és olykor konfliktussal is jár, amiért nap mint nap dolgozni és tenni kell, ami szembesít azzal is, amit magunk elől is el akarunk rejteni.
Felkészültél rá? 
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/6825836929130863/
Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.