Tegnap megnéztem az Üvöltő szelek legújabb filmváltozatát.
A 90-es években, amikor magyar nyelv és irodalom tanári szakra jártam, a XIX. század közepének romantikus irodalma volt az egyik kedvenc irodalomtörténeti korszakom.
Emily Brontë: Üvöltő szelek és Gustave Flaubert: Bovaryné című regénye elképesztő hatással van arra, hogy jobban megértsük azt a női - férfi sorsot, amit a felmenőinktől örököltünk és ami hatással van a jelenkori működésünkre is.
Azóta a pszichológia hatalmasat fejlődött, így mostanság értjük meg igazán azokat a generációs - transzgenerációs örökségeket, amik a mi sorsunkat is meghatározzák. Nagyon ajánlom mindkét könyvet fiataloknak és idősebbeknek egyaránt!
Visszatérve az Üvöltő szelek új filmváltozatára, kíváncsi voltam, mit újat tud mondani 2026-ban?! Őszintén szólva nagyon is tudott.
A karakterek kidolgozottsága zseniális és nagyon mély üzeneteket közvetít. Nagyon tisztán ábrázolja, milyen hatással van a neveltetés, ill. a gyermekkori lelki és fizikai bántalmazás a felnőttkori személyiségvonások, torzulások, szélsőséges érzelmi működések kialakulására.
Egy olyan korban játszódik, amikor szélsőségesen is elfogadott volt a bántalmazás, ez volt a természetes. A hierarchikus társadalmi berendezkedésnek és az ezzel járó bántalmazásnak valójában mindenki áldozata volt, a bántalmazó és a bántalmazott is.
A realista ábrázolás olykor kegyetlennek is tűnhet, Catherine és Heathcliff szélsőséges szerelmének és a többi nagyon is fontos szereplőnek a mélylélektani ábrázolása azonban sokkal mélyebbre megy. Kristálytisztán bemutatja, hogy alakul ki egy ember jelleme, személyisége, értékrendje és ez hogy befolyásolja a választásait, a szerelmeit, az érzelmi megéléseit és az egész életét. Nagyon ajánlom a könyvet és a filmet is. 
SzB
Kép forrása: internet
Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.Köszönöm, ha tiszteletben tartod!