A felnőttség egyik ismérve, a felelősségvállalás mértéke.
Amikor nem másokra, nem a külvilágra, nem a politikára, nem a szüleinkre, nem a társainkra, nem a bolygó - mozgásokra stb. mutogatok, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltem, ahogy egoból, vagy szívből akartam, hanem vállalom a felelősséget, hogy ÉN TEREMTETTEM ILYENNEK A VALÓSÁGOMAT.
A valóságom a gondolataim, az érzéseim, a tetteim következménye, amit itt és most élek. AZ VAN, AMIT ITT ÉS MOST ÉLSZ! Nem az, ami lehetne.
Ha a kapcsolataim, a munkám, a dolgaim nem úgy működnek, ahogy számomra megfelelő, akkor nekem kell változnom és változtatnom, hogy ezek megváltozzanak és ezért vállalnom kell a felelősséget.
Aki önszántából felvállalja, hogy életéért kizárólag ő a felelős, nem csak hogy felnőtté válik, hanem Isteni kegyelemben is részesül és amikor eljön az ideje, a jó Isten megsegíti.
Ugyanis a felelősségvállalással érkezik meg az a nagy Áldás is, amire annyira vágyunk.
Szaturnusz Mester addig tanítja ezt nekünk, míg meg nem tanuljuk a leckét.
Ennek lehet ellenállni, vagy nem ellenállni, de előbb - utóbb erre mindenki rájön.
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/93871973474367251/