Vannak olyan kapcsolatok, melyeket bizony csak teljes elhatárolódással - lezárással lehet kezelni, a családi - generációs - transzgenerációs - társadalmi minták és elvárások ellenére sem vagyunk kötelesek eltűrni, hogy a vér szerinti, karmikus kapcsolataink, anyánk, apánk, testvérünk, egyéb rokonunk, vagy egyéb nem vér szerinti kapcsolatunk mérgezzen, bántalmazzon,
lehúzzon, lelkileg terrorizáljon, büntessen stb., épp elég volt ezekből a módszerekből kiszolgáltatott gyerekként, aminek ma is viseljük a következményeit, mély, fájdalmas lelki lenyomatok - emlékek formájában, melyek nehezítik kapcsolódásainkat, illetve boldogságra találásunkat.
Sokszor TELJES fizikai és érzelmi elhatárolódás szükséges ahhoz, hogy túléljük, hogy elkezdhessük valóban gyógyítani múltbéli sérüléseinket, hogy meggyógyuljunk és NE teremtsünk hasonlóan bántalmazó új kapcsolatokat.
Tanítani kell, hogy a gyerek NEM felelős a szülei sérüléseiért, nem neki kell megmentenie az anyját - apját - testvérét stb., neki kizárólag önmagát kell megmenteni, hogy NE ismételje ugyanezt a szenvedéstől való függést, beteges kötődést, áldozat-szerepet, büntető - programokat, lelki és testi terrort, ami generációról generációra ismétlődik.
Magunkat kell felmentenünk a bűntudat, a megfelelés, a beteges szeretet - kötések, a megmentő - szerep alól, ezzel tudunk legtöbbet tenni őseinkért, családi - generációs örökségünkért.
Amennyiben ÖNVÉDELEMBŐL szükséges, SZIGORÚAN el kell határolódni, fizikailag és érzelmileg is, még ha ez ellent is mond a társadalmi elvárásoknak, vagy a múltban tanult spirituális szeretet - gumicsontoknak. Új hitrendszer van kialakulóban, merjünk nyitni az új megoldások irányába bűntudat nélkül, ezzel tudjuk gyógyítani önmagunkat és őseink útját is.
SzB