Amikor a másikban ZAVAR valami; túl soknak - kevésnek, túl magabiztosnak - szerencsétlennek, túl okosnak - butának, túl egoistának - szolgálatkésznek, túl erős akaratúnak - pipogyának, túl lehúzónak - szárnyalónak stb. (a sor végtelen) tartjuk - látjuk - gondoljuk, azzal, hogy bíráljuk, megítéljük, a háta mögött kibeszéljük, kavarjuk körülötte a szart, bántjuk, szélsőséges esetben likvidáljuk, kitöröljük, letiltjuk, megszakítjuk vele a létező személyes, vagy a nem túl valóságos virtuális kapcsolatot, ideig - óráig lehet megnyugszunk, de ami a másikban irritált, egyszer csak visszakúszik az életünkbe, csak máshogy fog kinézni. 
Szóval megúszni nem nagyon lehet és nem is érdemes a szembenézést, ezért ahelyett, hogy megítéljük vagy kirekesztjük aktuális utálatunk tárgyát, inkább kezdjük el keresgélni, miért irritál a másikban egy bizonyos személyiségvonás?
Mire emlékeztet a gyermekkoromból? Melyik ősömben éltem már meg ugyanezt az idegesítő tulajdonságot? Magamban megtalálom-e, meg merem-e élni? Miért utasítom el, hisz minden a teljesség része? stb.
Hiába cserélgetjük a szerelmeinket - szeretőinket - partnereinket - barátainkat - ismerőseinket, hiába ülünk át egyik multiból a másikba, hiába utazunk A - pontból B - pontba stb., önmagunk elől nem menekülhetünk.
A másik ember ha rám tud rezegni, ha össze tudunk akadni, ha bármilyen szélsőséges reakciót ki tud váltani belőlem, azért van, mert azzal a rezgéssel NEKEM VAN DOLGOM és amíg nem találom meg a gyökerét és nem gyógyulok ki belőle, újra és újra olyanok fognak rám rezegni, akik ugyanazzal szembesítenek.
Hiába zárja el valaki magát a TANÍTÓ kapcsolatoktól, előbb vagy utóbb mindenki rájön, hogy ezeknek köszönheti azt a változást, amit önszántunkból nehezen hozunk meg, mert a szembenézés olykor nagyon fájdalmas tud lenni.
Ne menekülj, add meg magad a kegyelemnek és nézz szembe azokkal a démonjaiddal, melyek másokban idegesítenek - irritálnak - piszkálnak. Enélkül nem tudsz megszabadulni tőlük.
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/50595195806494076/
SzB