Sokszor találkozom azzal, hogy “beskatulyázunk” valakit, melynek alapját múltbéli tapasztalatok adják.
Az elmúlt és az előttünk álló évek nagyon gyors és mélységes változásokat hoztak/hoznak, ez az egyéni sorsokra/ az egyén fejlődésére is nagy hatással volt/van, tehát higgyük el, nem csak mi változunk, hanem mások is folyamatosan változnak, azok is, akiket a múltban ilyennek vagy olyannak ismertünk - tapasztaltunk - láttunk - hittünk - gondoltunk. 
A másik emberből annyit látunk - értünk - tapasztalunk, amennyit önmagunk teljességéből, tehát ha leragadunk egy múltbéli negatív tapasztalatnál, valójában a saját önismeretünket gátoljuk, azzal hogy beskatulyázunk embereket, a saját nézőpontunkat és teljességünket korlátozzuk.
Nem tudhatjuk, a másik ember épp milyen vihart - nehézséget - tanítást élt át, amikor a negatívat tapasztaltuk róla, ezért ha a kapcsolatunk rövid ideig tartott vagy felszínes volt, higgyük már el, hogy az embert mélységeiben nem ismerjük, ezért minden ítélet - elutasítás - megbélyegzés - kizárás stb. valójában rólunk szól.
Aki másokat beskatulyáz, valójában önmagát zárja el attól, hogy észre vegye, megtapasztalja önmaga teljességét, amihez olykor az árnyoldal, a démonok, a vadállatok is hozzátartoznak, a másik ember csak visszatükrözi, mivel nem akarunk szembenézni, mit nem akarunk tudatosítani, elfogadni, integrálni (önmagunkban).
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/1970393578757165/
SzB