Ugyanazt a konfliktust mindkét fél máshogy éli meg, másra emlékszik, máshogy dolgozza fel, más igazságokra talál.
Számtalanszor tapasztaltam már, hogy a másik teljesen másra emlékszik, mint én, sok időbe telt, míg el tudtam fogadni, ez így van jól.
Teljesen máshol van a fókuszunk, a sérülésünk, a tanulni - fejlődni valónk, a saját érzékelésünk - igazságaink stb., ezért teljesen felesleges megpróbálni meggyőzni a másikat. Mindenki a saját kondíciói szerint éli és dolgozza fel a konfliktusait, ezeknek gyökere a gyermekkori trauma élményekben és előző életek sérüléseiben keresendő. Van aki azt tanulja a konfliktus által, hogy álljon ki magáért, van aki pedig azt, hogy ne akarjon másokon uralkodni, és még számtalan módozata van ennek.
Ezért SOHA NE AVATKOZZUNK BELE a mások között zajló konfliktusokba, ne foglaljunk állást, ne mondjunk véleményt, ne álljunk egyik oldalra sem, és ez a családi - vér szerinti kapcsolatokra, ill. az egyéb emberi kapcsolatokra is igaz, hisz azzal egyrészt beleavatkozunk mások dolgába, ezzel megnehezítjük mások fejlődési folyamatát, más részről pedig karmát teremtünk magunknak, amivel egyszer csak szembe fogunk találkozni.
Az én dolgom NEM a te dolgod, a te dolgod pedig nem az enyém.
Ha mindenki a saját sz@rával foglalkozna, hamarabb megoldódnának és nem tovább bonyolódnának társas kapcsolataink.
SzB