Ma délután lépett be a Nap a Bak állatövi jegybe (16:59), ezzel beköszöntött a csillagászati tél, átfordultunk lélekben is a Fény felé.
A Nap ma este és holnap megvilágítja azokat a legmagasabb célokat, amikért szívvel - lélekkel tudunk küzdeni, amik igazán fontosak a számunkra, amik igazi értékeket jelentenek az életünkben (Nap az Al Nasi csillaggal, a Nyíl hegyével egy vonalban). CÉLOZZUK HÁT MEG EZEKET A CÉLOKAT, és ne engedjük, hogy bárki, vagy bármi elbizonytalanítson - eltántorítson ebben.
Amikor a Nap megérkezik a Bak jegyébe és a Nyilas csillagaiba, a valódi - hosszútávú célokért érdemes cselekvően is tenni, ilyenkor a nem igazi, a nem értékálló, a nem időtálló dolgok értelmét vesztik, ne csodálkozzunk, ha most lezárulnak ezek. Ilyenkor tanulunk meg KITARTANI, ilyenkor érünk be egy magasabb minőségre, ilyenkor kezdjük el működtetni önállóan a tudást az anyag szintjén is.
Ilyenkor kell SZIGORÚAN MEGHÚZNI A HATÁROKAT, és nem beengedni már azokat a dolgokat - minőségeket - kapcsolódásokat stb., amik nem állták ki az IDŐ próbáját. Ilyenkor mutatkoznak meg az időtálló dolgok - kapcsolatok - minőségek, minden másnak pedig lejár az ideje.
Nagyon erőteljesen érződik már a 3. Szaturnusz - Uránusz kvadrát (egzakt december 24-én, 08:16), az uránuszi tranzitokat mindig egy jellegzetes "feszültség" kíséri, főleg megvalósító fényszög esetén. Szaturnusz Mester a Bak csillagzat közepén járva karmikus feladatainkra helyezi a FÓKUSZT, Uránusz pedig ezekből a karmikus programokból - szenvedésekből - mintákból - kötésekből - korlátokból stb. akar FELSZABADíTANI. Az ún. "anyasebbel" érdemes dolgozni (Uránusz felett az Androméda csillagzat), amit nem szó szerint kell értelmezni. Ez lehet apaseb, testvérseb, nagynéniseb stb., a lényege az, hogy valamelyik felmenőnkkel kapcsolatban (akár többel is) olyan karmikus sebeket őrzünk, melyek folyamatosan beaktiválódnak és bűntudatot - szenvedést - megfelelést - kötéseket - mázsás súlyokat stb. okoznak tudattalanul. Az Uránusz - Szaturnusz kvadrát ezeket a tudattalan sebeket segít felismerni, ugyanis ez az első lépés ahhoz, hogy elkezdjük feltárni a gyökerét. Kifejezetten ajánlom Bethany Webster: ANYASEB című könyvét, mely jobban segít eligazodni a családi minták, az anya - gyermek kapcsolatának alacsony szinten működtetett önsorsrontó hatásaiban. Rengeteg mindent meg lehet érteni mindabból, hogy a tekintélyelvű generációs mintáink milyen sérüléseket okoztak bennünk, és ha nem változtatunk rajtuk, akkor ezeket örökítjük tovább életről életre.
A gyermek nem felelős a szülei sérüléseiért, választásaiért, életéért, nem neki kell megoldania az anyja - apja - testvére stb. életét. A gyermek nem tartozik semmivel, még ha arra is neveltek bennünket, hogy igen. A szülő ha valóban segíteni akarja a gyermekét, akkor NE TERHELJE, NE NYOMJA AGYON a problémáival, hanem KÜLSŐ SEGíTSÉGET KÉRJEN AZOK MEGOLDÁSÁHOZ. A gyermek azért nem tud leszakadni a szüleiről, akár 30-40-50-60 éves korában sem, mert azt a tudatalatti programot működteti, hogy kutya kötelessége megmenteni a szüleit, hogy a szeretet függőségi kapcsolatokat jelent stb., ezért nem tudja élni a saját életét. Nem csak fizikailag kell megtanulni távolodni, persze arra is szükség van, hanem elsősorban LELKILEG KELL LEVÁLNI AZ ŐSÖKRŐL, mert enélkül nem tudjuk a saját életünket élni, hanem valamelyik felmenőnk életét - sorsát ismételjük.
A szülő akkor tud szembenézni a saját sérüléseivel - drámájával - sorsával, ha elengedjük a kezét, hisz akkor kénytelen elkezdeni ÖNÁLLÓAN megoldani azt. Ugyan ez a helyzet a gyerekkel is. A gyerek akkor tud szembenézni a saját sérüléseivel - drámájával - sorsával, ha elengedjük a kezét, hisz akkor kénytelen elkezdeni ÖNÁLLÓAN megoldani azt.
A függőségi szimbiotikus kapcsolatok egy idő után megbetegítik a lelket, hisz arra nevelnek, hogy Én és Te ÉLETKÉPTELENEK vagyunk egymás nélkül. Az Én, a Te, és a Mi 3 különböző kategória, akkor tudunk igazán életképes kapcsolatokat működtetni, ha megértjük ezt. Az Én életem nem függhet egy másik ember életétől, és fordítva, mert ezzel fel kell adnunk önmagunkat. Ha valaki feladja önmagát, azzal elpusztítja a lelkét, ami aztán testi tüneteket okoz. Egyetlen Kapcsolat sem ér annyit, hogy feladjuk önmagunkat és függjünk a másiktól. A másik Ember nem a tulajdonunk, hanem szabad Ember, aki önszántából van velünk és aki BÁRMIKOR dönthet úgy, hogy elmegy. Mi magunk is önszántunkból vagyunk együtt másokkal, és mi magunk is BÁRMIKOR dönthetünk úgy, hogy elmegyünk. Ha egy Kapcsolatban a szabad akaratot nem tudják a felek működtetni, akkor az NEM SZERETET, hanem valami egészen más. Retrográd Vénusz a Bak jegyében december 25-én (13:02) találkozik 2. alkalommal a Plútóval, hogy radikálisan átalakítsuk kapcsolati működéseinket. Érdemes lehet a fentieken is elgondolkodni.
Most lehet kiszabadulni a fogságból, letenni vélt vagy valós terheket, önkorlátozó működéseket, régmúlt mintákat, hiedelmeket és elindulni egy szabadabb, boldogabb, teljesebb családi - generációs - (pár)kapcsolati működés irányába.
SzB