Bizony vannak nehéz élethelyzetek, én magam is megéltem már jó párat és rengeteget tanultam közben magamról és a kapcsolati mintámról is. A spirituális út nem mentesít, hisz mindannyian nehezebb ill. fájdalmasabb dolgokat is megtapasztalunk itt a földi síkon, én azt tapasztaltam, hogy minden szintlépés előtt picit nehezebb.
Nekem mindig az segített, ha ilyenkor azt kerestem, MIT TANÍT a helyzet, a szituáció, a kapcsolat, a körülmény?! És bizony volt olyan is az életemben, nem is egyszer, hogy azonnal semmi és senki nem segített, több éves mélységes transzformáción mentem keresztül.
Amit most leírok, az az én tapasztalatom, ezért csak akkor húzd magadra, ha neked szól.
Egyszerűen csak éldd azt, ami VAN. Minél előbb beleengeded magad a nehezebb érzésekbe és tapasztalatokba, annál gyorsabban ki tudsz belőlük jönni. Olyan ez, mint az örvény, húz lefelé, hiába akarsz felúszni, ahhoz hogy kiszabadulj, le kell merülnöd a legaljára.
Én magam azt tapasztaltam, de hangsúlyozom, ez az én utam, hogy vannak olyan tanítások, amiket nem lehet és nem is kell megúszni, meg kell élni őket, át kell esni rajtuk, hisz ezek a tapasztalatok érlelik és formálják a lelkünket, ezeken keresztül jutunk el Istenhez, a saját IstenEmberségünkhöz, ezeken keresztül tanulunk meg hálásak lenni és értékelni mindazt, ami az életünk része.
Hinni abban, hogy minden nehéznek tűnő tapasztalat után új emberként születünk újjá, nem naivitás, hanem bölcsesség.
Aki most épp nehézben van, nincs egyedül. Idő kérdése, meg fog oldódni, de az egyéni tapasztalati utat mindenkinek be kell járnia.
Amikor már nem marad más, csak a hit és a szeretet, akkor hamarosan a megoldás is megmutatkozik, legalábbis én ezt tapasztalom.
SzB