_optimized.jpg)
Olyannyira hozzá vagyunk szoktatva a szegény ÉN-játszmához (már aki), hogy észre sem vesszük, ha napjaink az önsajnálatról szólnak. 
Figyeld magad!
A Nap - Neptunusz kvadrát idején a szolga- és mártírságon, a megmentő-szerepeken túl hogy jelenik meg benned az önsajnálat ill. mások sajnálata?!
Bármilyen hülyén hangzik, de azért választjuk öntudatlanul a szenvedést, az önfeláldozást stb., hogy utána panaszkodhassunk és sajnálhassuk magunkat, illetve elérjük - kicsikarjuk mások együttérzését, figyelmét stb. is.
Akinek ez a hozott programja, ami egyébként elmehet az öntudatlan zsarolás és manipuláció szélsőségességébe is, tudatalatt erre kondicionálja önmagát és a környezetét is. Mostanság lehet észrevenni, hogy mennyi erőt és energiát fordítunk panaszkodásra, önsajnálkozásra, szegény ÉN - játszmára.
Az a nagy helyzet, hogy ebből a programból is ki lehet mélységes önmunkával, önreflexióval, önuralommal, erőink kézben tartásával, önlegyőzéssel, öngyógyítással stb. törni.
Te választanál olyan embert, aki állandóan panaszkodik, sajnálja magát, és ezzel folyamatosan mérgezi magát és leszívja a környezetét?!
Olyan emberekkel kapcsolódj, akik nem leszívnak, hanem feltöltenek és bizony nem önzőség NEM-et mondani arra, aki még mindig a szegény ÉN-játszmáját működteti, akkor sem, ha épp segítői hívatásod van.
SzB