Önérvényesíteni úgy, hogy közben nem lépünk mások lábára, nem sértünk meg íratlan szabályokat, nem árulunk el olyanokat, akiknek csak köszönhetünk, nem áruljuk el önmagunk és másokat sem, hogy látszólagos és múlandó előnyökhöz jussunk, nem tesszük meg, amiről szívvel - lélekkel érezzük, hogy nem szabad megtenni, nem sz@runk oda, ahol és ahonnan eszünk, nem másokat figyelünk, hanem magunkban keressük mindennek a gyökerét és eredendőjét, összekapcsoljuk az eget a földdel, a kisemberit a nagyEmberséggel, a múlandót az örökkel.
Természetes, hogy olykor árnyékunk ránk vetül, míg a földi világban vagyunk, Fény és Árnyék egymást kiegészítő minőségek, még akkor is, ha Isteni részünk a Fény felé törekszik. 
Magunk mögött hagyni azokat az ÉN-részeinket, melyek már nem méltók hozzánk, felszabadító érzés.
Minden ami ebben az időszakban KÖRBEÉR ÉS LEZÁRUL, lejárt a rendeltetett ideje, ennek felismeréséhez - elfogadásához - megvalósításához azonban MEG KELL HALADNI RÉGI ÖNMAGUNK.
SzB