Mielőtt egyik oldalon felmagasztalod, másik oldalon pedig kritizálod, a saját érzéseidet figyeld. Mi váltja ki belőled azt a bizonyos érzelmet? Benned hogy jelenik meg mindaz, amit imádsz, felmagasztalsz, pozitívnak ítélsz meg, vagy a másik oldalon ami idegesít, zavar, amit elutasítasz, amit negatívnak élsz meg? A gyermekkorod, a múltad szereplői közül kiben élted meg ugyanezt?! 
Szélsőséges érzelmi reakciók esetén biztosra vehetjük, hogy nem a valóságra reagálunk.
Általában aláhasítjuk (leminősítjük), vagy felülhasítjuk (felminősítjük) mindazt, amit érzékelni vélünk, és aminek sokkal kevesebb köze van a másikhoz, mint sokáig hisszük.
A saját hitrendszereink, értékrendszereink, gondolkodásunk, érzéseink, többleteink vagy hiányaink stb., ha úgy tetszik, a gyermekkori ill. tudatalatti kondicionálásunk alapján reagálunk jelenségekre, emberekre, kapcsolatokra és hát ezek a reakciók nem könnyítik meg, hogy valóban azt lássuk és éljük meg, ami VAN.
Ne a másikat figyeld, hanem a másikra adott reakcióidat.
Ha semmi mást nem teszünk, csak azt figyeljük, mire reagálunk SZÉLSŐSÉGESEN, már sokkal többet tettünk a változásért, mint gondolnánk. Aztán a következő fázis, hogy elkezdjük keresni a szélsőséges reakcióink gyökerét, a gyermekkorban, a családban, az iskolában, minden olyan közegben, ami valamilyen módon nagy hatással volt ránk. Amíg nem tudatosítjuk a saját szélsőséges kilengéseink eredendőjét és nem kezdjük el FELÜLÍRNI, újra és újra ugyanazt ismételjük, hiába cserélgetjük a szereplőinket.
És hát addig el is hisszük, hogy mindig a másik a hülye, a másik a hibás, a másik a sok vagy kevés, a másik tett velünk ezt vagy azt, a másik ilyen vagy olyan.
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/10062799162184388/