Születésünktől arra vagyunk nevelve, szoktatva, szocializálva, hogy álarcokat viseljünk, szerepeket játszunk, megfeleljünk családi - szociális - társadalmi elvárásoknak, miért csodálkozunk, ha egy csomó olyan problémával küzdünk, amit a HAMIS önkép - szerepek - megfelelések - értékek stb. okán tudattalanul ill. megszokásból választottunk.
Amíg a családon belüli kapcsolatok hamis értékek, álarcok, megfelelések, függőségek, idejét múlt örökségek stb. mentén működnek, egyéb kapcsolatainkban is hasonlót választunk. 
Sokszor a család tagjai nem is ismerik egymást, nincs mélység, nincs valós figyelem, a felek kiüresedett, elértéktelenedett, felszínes kapcsolatokban szenvednek, teljes meg nem értettséget, elidegenedést, kirekesztést, magányt, lelki bizonytalanságot, szeretetlenséget, felszínességet stb. megélve és sokan ezeket a lelki hiányokat próbálják anyagi-pénzügyi-szellemi bőséggel pótolni, ami persze eleve tévút.
Mennyi felesleges energiát fecsérlünk el, hogy megfeleljünk hazug szerepeinknek - álarcainknak - kapcsolatainknak, hogy megfeleljünk a “mit szólnak mások” történeteinknek?!
Magadnak vagy másoknak akarsz megfelelni?
A kettő egyszerre nem megy.
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/25121710412974325/