Gondold végig, nap mint nap, milyen álarcok mögé bújsz, milyen szerepeket játszol, milyen dolgokat erőltetsz magadra, hol és miben erőszakolod meg magad, hogy megfelelj annak a torz képnek, amit sokáig magadról hittél - gondoltál, és amit a család, a környezet, a társadalom stb. el akart rólad hitetni, hogy ilyen - olyan - amolyan vagy. 
Értem, hogy meg kell élni, hogy szükség van a pénzre, ill. hogy nem jó egyedül lenni stb., NA DE MILYEN ÁRAT FIZETSZ EZEKÉRT?!
Értem, hogy meg kell élni, hogy szükség van a pénzre, ill. hogy nem jó egyedül lenni stb., NA DE MILYEN ÁRAT FIZETSZ EZEKÉRT?!Emberi kapcsolatainkat ÁLARCAINK ÉS SZEREPEINK MÉRGEZIK, melyek hátterében megbetegedett, megtorzult önazonosságunk, tudatalatti mintáink, sémáink, örökségünk, hiedelmeink, hazugságaink stb. húzódnak, a SÉRÜLT GYERMEKI ÉN küzd magával és másokkal.
Amíg traumáink irányítják a választásainkat és a valóságunkat, érdemi változás nem tapasztalható. Amíg nem kezdjük el OLDANI a tudatalatti mintáinkat, sémáinkat, működéseinket, hiába cserélgetjük a kapcsolatainkat, a munkahelyeinket stb., egy rövid idő után ugyanaz lesz a vége.
Először le kell tenni mindent, ami NEM VAGY. Nemet mondani a szerepekre, álarcokra, megfelelésre, szenvedésre, hazugságokra, MEGTANULNI HATÁRT HÚZNI ÉS HATÁRT TARTANI.
Ha ez már megy, utána lehet elkezdeni LEÁSNI A TRAUMA GYÖKERÉIG, megtalálni azt a láthatalan mozgatórugót, ami be tud rántani, amire reagál a tudatalatti mintád és amit újra és újra tudattalanul keresel, hogy megetesd és ismételd a mintát.
Amíg ezt nem találod meg, gyógyítani sem tudod és érdemi változás sem tud lenni. Egyetlen dolgot figyelj: MEG KELL HOZZÁ ERŐSZAKOLNI MAGAM?! Ha a válasz igen, akkor biztosra tudhatod, hogy MAGad ellen mész.
SzB