Sokan titkolják az árnyékukat, még MAGuk elől is, titokban áskálódnak, titokban cselekszenek, mások háta mögött, rosszindulatúak, gátlástalanok, etikátlanok és még csak fel sem tűnik nekik, hogy azok. 
Szerintem minden ember tett vagy tesz olyan dolgot, amire nem büszke, ami egy későbbi időszakában számára is érthetetlen, tulajdonképp így megyünk keresztül egy fejlődési szakaszon, ami egyszer csak az IstenEmberséghez vezet, ebben az életünkben, vagy egy másikban.
A kérdés csak az, felmérjük-e, hogy mindennek következménye van, ami egyszer majd visszatér hozzánk, illetve a vérvonalunk szereplőihez és kiegyenlítődik a számla, még akkor is, ha akkor nem értjük az okát, miért olyan nehéz az életünk?!
Emberek vagyunk, a dualitás világában, egyformán hat ránk a fény és az árnyék, a jó és a rossz, az igaz és a hamis kettősége.
Amikor az ember megérti már a teremtés és a körforgás, ha úgy tetszik karma működését, igyekszik nem megtenni azt, amit ő sem szeretne visszakapni.
Az IstenEmberré válás útja azt is jelenti, hogy minden helyzetben törekszem a Fény felé, még akkor is, ha olykor nagyon nehéz NagyEmbernek maradni.
BOCSÁSS MEG MAGADNAK, DE NE TEDD MEG ÚJRA.
SzB