Az érzelmi rabszolga szerep hátterében olyan hibás kötődési mintázatok vannak, melyekben nem tudunk érzelmi távolságot tartani, magunkra húzzuk a másik szenvedését, érzéseit, bűneit, mintáit, sémáit, működéseit, sőt olykor magunkat is hibáztatjuk ezekért. 
Egészséges érzelmi - szellemi - fizikai határok kialakítása nélkül nem tudunk önmagunk lenni, a másik és a kapcsolat sem tud egészségesen működni, nem alakul ki az egyéni felelősségvállalás és az egyenrangú kapcsolódás sem, sokkal inkább FÜGGŐ ÉS KISZOLGÁLTATOTT, SÉRÜLT GYERMEKKÉNT funkcionálunk.
Nem nekünk kell megoldani mások helyett és helyettünk sem másoknak kell megoldani, ez alól a családi, baráti, szerelmi stb. kapcsolatok sem mentesülnek. A felnőttség azt jelenti, hogy mindenki a sajátját oldja meg és ezért képes felelősséget vállalni, nem tolja a másikra és nem kéri rajta számon azt, ami az övé.
A karmám az enyém, a te karmád a tiéd, akkor is, ha közben kapcsolatba lépünk egymással.
Meglehet, hogy van közös karmánk, közös lélekszerződésünk is, de attól még neked a sajátodat, nekem pedig a sajátomat kell(ene) megoldani és nem a másikét, hogy a KAPCSOLAT NE TERHELŐDJÖN, hogy a felek egészséges érzelmi határok között tudjanak összekapcsolódni, hogy a kapcsolat 3D-ben is működőképes és értékálló legyen.
Ahol nincsenek egészséges keretek és határok, idő kérdése és a kapcsolat toxikussá, mérgezővé, függővé, kiszolgáltatottá, méltatlanná, sérült kisóvodás dinamikájúvá, bántóvá, manipulatívvá, hatalmi harcokkal tűzdeltté, értéktelenné, illúzióvá stb. válik.
Ideje van felismerni, ha nem egészségesek azok a keretek és határok, amiket magunkkal és másokkal szemben alkalmazunk, működtetünk és áttörni a transzgenerációs, generációs, családi örökségünk falait. Persze csak ha működőképes, egészséges, értékálló, felnőtt, egyenrangú módon szeretnénk kapcsolódni magunkhoz és másokhoz.
Persze csak ha működőképes, egészséges, értékálló, felnőtt, egyenrangú módon szeretnénk kapcsolódni magunkhoz és másokhoz.SzB