Most újra előveszem a témát, hisz a Vénusz a Bak jegyébe lépett, ezzel kapcsolati működésünkben, kapcsolatainkban is megszületett a Fény.
Ideje van felülvizsgálni, milyen ÉRTÉKEK mentén kapcsolódunk, mit jelent számunkra az elköteleződés, a felelősség, az érett kapcsolat, a felnőttség és hogy tudjuk ezt az elméleteken túl a gyakorlatban is működtetni. 
A kapcsolatfüggőség jelen korunk egyik szélsőséges kapcsolati mintája, épp a szingliség ellenpólusa, és szerintem ugyanolyan kötődési problémát mutat, mint az, amikor valaki nem tud elköteleződni. A kapcsolati függőség mögött szerintem mindig valamilyen szimbiotikus családi minta, bizonytalanság, szorongás, veszteségtől való félelem, megfelelési kényszer, önismeret - önazonosság - önszeretet hiánya stb. húzódik.
EGÉSZségesen működő kapcsolatban a felek nem függenek egymástól, sem érzelmileg, sem szellemileg, sem fizikailag, nem szükséges a nap 24 órájában együtt lenniük ahhoz, hogy elköteleződjenek, nem szükséges mindent együtt csinálni, mindenről ugyanazt gondolni, ugyanazt érezni, csak együtt utazni, csak együtt lenni ahhoz, hogy a kapcsolat erős alapokon álljon. Egy kapcsolat időtállóságát és értékállóságát az ÉRZELMI BIZTONSÁG határozza meg, ami NEM FÜGGÉST jelent.
Amikor két érett - teljes - egész ember kapcsolódik és nem két kisóvodás, nincs szükség függőségi kapcsolatra, hisz mindkét fél felnőtt és beérett arra, hogy külön - külön is egészek.
Külön - külön is képesek magukat megélni, uralni, megvalósítani, önállók, függetlenek, felelősségteljesek, tisztában vannak önmagukkal és az értékeikkel, képesek az önszeretetre és ezzel együtt mások elfogadására és szeretetére is, tudják hol vannak a határaik és ezzel együtt másokét is tiszteletben tartják, képesek egymástól függetlenül is beteljesíteni a sorfeladatukat, nem lógnak egymás nyakán, ha szükséges, képesek egymástól függetlenül is létezni és kiteljesedni.
A játszmák akkor alakulnak ki, amikor nem vagyunk még felnőttek, amikor sérült kisóvodásként reagálunk, kapcsolódunk és kérjük számon, hogy kinek van igaza.
Nagyon - nagyon hosszú az út idáig, rengeteg tapasztalatot szükséges szerintem ahhoz gyűjteni, hogy azt a generációs - transzgenerációs mintát feloldjuk, aminek az alapja a kapcsolatfüggőség.
A tükörben sem biztos, hogy magadat látod, legalábbis nem abban a formában, amit sokan, főleg a kapcsolatfüggők hisznek. Nagyon komoly önismeret szükséges ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent a visszatükröződés. Aki kapcsolatfüggő, azonnal magára rántja amit a tükörben látni vél, aki nem, képes már távolságot tartani, képes megvizsgálni, ez most rólam, vagy inkább a másikról szól. Ne vegyél mindent magadra, amit a tükör mutat, vannak helyzetek, amikor sokkal inkább a másikról szól, mint rólad és épp az a feladat, hogy határt húzz.
SzB