Ha jól belegondolunk, nem nagyon van erre megfelelő családi vagy társadalmi mintánk, hogy is mondjuk el a másiknak, ami nem tetszik, ami idegesít, ami bánt, ami sért, ami nem esik jól, ezért van az, hogy inkább szőnyeg alá söpörjük, majd hetek - hónapok - évek múltán az orra alá dörgöljük, ha a saját szükségleteink sérültek, ha nem kaptunk elég figyelmet, ha megsértettek, vagy megbántottak, ha nem úgy szerettek, ahogy nekünk lenne jó.
Szerintem nagyon fontos, hogy teret adjunk ezeknek a nehéz beszélgetéseknek és ne halogassuk őket, attól félve, hogy megbántjuk a másikat, vagy szélsőséges esetben megszakad a kapcsolat. Aki nincs felkészülve arra, hogy a kapcsolaton belül nemcsak neki, hanem a másiknak is vannak és lesznek is sérelmei, mélységeiben nem ismeri még a kapcsolati törvényszerűségeket. Minden kapcsolatban vannak és lesznek is sérelmek, a kérdés csak az, mit kezdünk vele?!
Lecseréljük, ahogy a fogyasztói társadalom sugallja, vagy megváltoztatjuk a hozzáállásunkat és képesek leszünk FELNŐNI a kapcsolathoz és elkezdeni felépíteni benne magunkat úgy, hogy felnőttként viselkedjünk, reagáljunk a kisóvodás helyett?!
Aki sértett gyermekként kapcsolódik másokhoz, nem tudja a másik ember álláspontját figyelembe venni, megérteni, elfogadni, nem tudja azt megérteni és elfogadni, hogy a kapcsolat nem CSAK róla szól, hanem MINDKETTŐJÜKRŐL.
Ahhoz, hogy fenn tudjon maradni a szeretet, tisztelet, elfogadás, megbecsülés, bizony bele kell menni olyan beszélgetésekbe is, ami nem kényelmes, ami szembesít, ami fájó, ami nem arról szól, hogy kellemes legyen.
Aki azt hiszi, hogy egy felnőtt kapcsolat arról szól, hogy minden fenékig tejföl és úszunk a rózsaszín ködben, a csillámpónis szerelemben, a hétköznapok összezördülés, összeütközés, konfliktus, szembesítés - szembesülés, nehezebb tapasztalások, beszélgetések stb. nélkül zajlanak, eleve illúziót kerget, vagy egy elérhetetlen, anyagba nem önthető álomvilágban él.
Minden felnőtt kapcsolatban megjelenik az Isteni mellett az emberi oldal is, gondoljunk pl. arra, amikor elmúlik a szerelem varázslata és megmarad a hétköznapok világa, ami halandó, olykor sötét és árnyékos. Aki ezt nem tudja elfogadni, nem felnőtt, nincs beérve egy valódi kapcsolatra. 
SzB