A téma fontossága miatt picit hosszabb írás, de talán érdemes lehet elolvasni és mélyebben is átgondolni. 
Sokáig kergettem jómagam is délibábokat a saját lelki folyamataim, ill. kapcsolati működéseim stb. feltárása - megértése - gyógyítása kapcsán és ahogy lenni szokott, ehhez az önhazugsághoz választottam a társakat is.
Aztán egy nagyon hosszú transzformációs út végén nem olyan régen értettem meg, hogy az VAN, ami VAN, akkor is, ha spirituális önmegtévesztésbe menekülünk.
Konfliktusaink, ill. mások, számunkra fontos emberek véleménye, vagy kapcsolataink megszakadása stb. igenis nagyon fontos üzenet, még akkor is, ha nem tetsző számunkra. Sokáig meséltem be magamnak én is, hogy aki negatív véleménnyel van rólam, az biztos irigy, vagy saját magával küzd, vagy minden helyzetben magáról beszél stb., pedig vannak helyzetek (nyilván nem lehet általánosítani itt sem), amikor érdemes megvizsgálni mélyebben is a másik ember véleményét ahelyett, hogy megsértődnénk, szélsőséges esetben pedig megszakítanánk vele a kapcsolatot.
Rengeteget lehet tanulni azoktól, akik valamiért NEM szeretnek, vagy nem úgy szeretnek bennünket, ahogy számunkra jó, vagy nem a fényes, hanem az árnyékrészeinket látják és azokat tükrözik vissza, elsősorban önmagunkról.
A spirituális egó akkorára is nőhet, hogy valaki azzal magyarázza a kapcsolati tanításokat, hogy ő már olyan magasra fejlődött, hogy a másik fél nem tud hozzá felnőni, miközben szereplőnk tele van olyan vakfolttal, árnyékrésszel, egós működéssel, hataloméhséggel, uralkodási vággyal stb., amiket azokon keresztül látna csak meg, akiket megpróbál elkerülni, vagy eltávolítani a környezetéből.
És hát valljuk be, amióta a spiritualitás nagyszínpadi jelenség lett, amióta a tömegesedés útjára lépett, egyre több egos működéssel és önmegtévesztéssel találkozhatunk, ami valamilyen szinten törvényszerű is. Itt is megjelent a káosz, nagyon nehéz már tisztán látni. Mindig el szoktam mondani, hogyha ez a spiritualitás, ami jelenleg a térben van, akkor én nem vagyok spirituális, elnézést az őszinteségért.
Szerintem minden kapcsolat alapja az ŐSZINTESÉG és bizony van olyan is, hogy nem szabad diplomatikusan fogalmazni, hanem meg kell mondani azt, ami VAN, még akkor is, ha ez a másiknak nem tetszik. Számomra egy kapcsolat valódisága ott kezdődik, legyen az spiri vagy sem, hogy őszintén megmondják, ha épp gáz vagyok, a szemembe és nem a hátam mögött és én magam is megmondhatom a másiknak, ha az és ezért nem büntetés, nem sértődés, nem tiltás, nem elhatárolódás stb. a jutalmam, hanem FELNŐTT módon tudjuk kezelni a dolgot. Ehhez persze két felnőtt emberre van szükség, akik nemcsak korban, hanem lélekben és szellemben is felnőttek.
Persze van, ami kurva rosszul esik, de azzal feladat van, abban érdemes mélyebbre ásni és a spiri megtévesztések és gumicsontok, megvilágosodott elméletek magyarázatába menekülés, megsértődés, tiltás, likvidálás stb. helyett szembenézni azzal, ami itt és most VAN. A példákat végtelenségig lehetne folytatni.
Szerintem nagyon ideje lenne a spiritualitásnak nevezett önmegtévesztésekből is felébredni, még akkor is, ha már egy egész üzletág jött létre rá.
SzB