Tudjátok az van, hogy még csak most kezdődött el úgy igazán a karmánk tisztulása, az elmúlt évek csak előjáték volt.
Elképesztő mélységből tör fel mindaz, amivel évekig - évtizedekig - évszázadokig mérgeztük, altattuk, ámítottuk magunkat és egymást, és amiről sokáig azt hittük, ez a szeretet. Eleve az van, hogy a szeretet vagy van, vagy nincs. Semmit nem kell tenni azért, hogy szeretetet kapjunk, nem kell ilyennek, vagy olyannak lennünk, hogy legyen.
A szeretet nem érdem kérdése és nem is manipulációs eszköz. Nem lehet elvonni és kiérdemelni sem. Mert vagy VAN, vagy nincs.
Aki nem szeret, valójában önmagát nem szereti, hisz nem a másikat büntetjük a szeretet megvonásával, hanem saját magunkat.
A szeretet akkor is létezik, ha nem olyanok vagyunk, amilyeneknek mások szerint lennünk kellene, más kérdés, hogy ez jó indok, jó kifogás arra, hogy ne szeressenek bennünket.
Ideje van észrevenni, hogy amit generációkon keresztül a szeretet nevében csináltunk, az nem szeretet, hanem egyfajta szenvedésprogram, egyfajta büntetés vagy jutalmazás alapú toxis, manipulációs eszköz, amivel nem csak magunkat, hanem a következő generációkat is mérgezzük.
Vannak kellemetlen beszélgetések, amik nagyon nem esnek jól, vagy nagyon mélyre mennek, de ahhoz, hogy a családrendszerekben valami változzon, nem lehet már a megúszást, a félrenézést, az elfojtást, a szőnyeg alá söprést, a kifelé mutatott "minden rendben van" hazugságát választani, bizony őszintén szembe kell nézni azzal, ami VAN és változni, változtatni, tisztulni és tisztázni.
Tiszta és őszinte pillanatokat kívánok minden földi vándornak.
SzB