Nagyon sokan nőttünk fel olyan családban, ahol szinte minden a fizikai létről szólt. Az idősebb generációk a megélhetésért küzdöttek, a jelenkoriak pedig az anyagi javak felhalmozásáért, a pillanatnyi vágyak, az anyagi függőségek kielégítésért, a látszólagos élvezetekért, közben pedig az érzelmi szükségletek szép lassan elsorvadtak/elsorvadnak.
Akinek a családrendszeren belül nem tanították meg az érzelmeihez kapcsolódás, az érzelmi jólét fontosságát, illetve ennek hiányában nem kezd el önmaga és a kapcsolatai egészségesebb működése miatt az érzelmeivel dolgozni, nem tud teljes életet élni, nem képes valódi - értékes kapcsolatokat fenntartani és ez a családi kapcsolatokra is igaz.
Tudjátok az van, hogy a kapcsolataink nem azért olyan nehezek, mert nincs bennünk szeretet, hanem mert azt sem tudjuk, hogy kellene szeretni magunkat és a másikat úgy, hogy az neki és nekünk is jó legyen. :)
Akiben nem alakult ki az empátia, a gyengédség, az együttérzés, az érzelmi támogatás, a szívtengely, a kiszámíthatóság stb. szerinti kapcsolódás képessége, hogy tudna érzelmi biztonságot adni ill. kapni?! Aki nem ismeri az érzelmi működését, hogy tudna határt húzni és határt tartani önmagával és másokkal kapcsolatban?!
Akit érzelmileg elhanyagoltak és hát valljuk be, ez a nagyon nagy többség, kortól, nemtől, végzettségtől, anyagi helyzettől stb. függetlenül, egész felnőtt korában kapcsolati nehézségekkel küzd, mert az anyával - apával - testvérrel - egyéb fontos gyermekkori szereplőivel nem tanulta meg, mit jelent biztonságosan érzelmileg kapcsolódni, nem tanulta meg, hogy ő szerethető úgy, ahogy VAN. És persze az ő szülei sem tanulták meg, különben más mintát adtak volna tovább. :)
A gyerek NEM felelős a szülei traumáiért, nem a gyermek feladata a szülő jóllétének biztosítása, nem a gyermek feladata a szülő nehézségeinek a megoldása, nem a gyermek felelős azért, amit a szülei tettek, vagy nem tettek. Nagyon sok családban van egyfajta szerepcsere, amikor a gyerektől várják azt, amit szülőként képtelenek voltak megoldani.
Addig amíg a szereplők nem tudják elfoglalni a valós helyüket, nem tudnak beállni a rendeltett helyükre, nem tud elindulni a gyógyulás. Minden innen kezdődik, ami azonnali energia átrendeződést eredményez. Ha semmi mást nem teszel, csak elfoglalod a családrendszeredben a saját helyed, már sokkal többet tettél magadért, mint gondolnád, illetve ezzel automatikusan tisztítod az őseid és utódaid útját is. :) Persze ha beállsz a saját helyedre, nem fog mindenkinek tetszeni, ez is a folyamat része.
Mindenkinek elsősorban önmagát kellene elkezdeni gyógyítani és nem a másiktól várni, hogy helyette megtegye, ami az ő felelőssége. Nagyon gyakori az is, hogy akiben nagyobb az érzelmi jólét igénye, aki érzelmileg fejlettebb, mint a rendszer tagjai, sokkal többet tesz a saját mentális gyógyulása, egészsége érdekében és ezzel meghaladja a családrendszer többi tagját, amit persze nem néznek jó szemmel, hisz gyanússá válik az, aki megtanulja élni - értelmezni - uralni - szabályozni az érzelmi működését. :)
Ideje van teret adni minden érzésnek és érzelemnek, azoknak is, amik kellemesek és azoknak is, amik esetleg kellemetlenek és megtartani ezt a jószokásunkat a mindennapokban is. Az önismereti út valójában nem más, mint megismerni és fejleszteni magunkat az érzelmeinken keresztül.
SzB
https://hu.pinterest.com/pin/99431104322163484/