Sokan félnek a konfliktusoktól, sokan hiszik azt, hogy a szeretet mindig békés, mindig elfogadó, mindig támogató, mindig harmonikus. Pedig ez nem így van, max. akkor, ha elfojtjuk, szőnyeg alá söpörjük, elhallgatjuk, eltitkoljuk, harmadik félnek adjuk át, játszmázunk, hazudozunk, helyezkedünk, megfeleléseink vezérelnek stb. Minden kapcsolatban lesz olyan, ami zavar, ami nem tetszik, ami kivált belőlünk valamilyen szélsőséges reakciót és ez természetes, ha mélységes érzelmi kapcsolatban vagyunk valakivel. 

Bizonyos mértékig rólunk szól, amit mások kiváltanak belőlünk, bizonyos mértékig pedig arról, aki kiváltja, hisz a kapcsolatnak épp arról kellene szólnia, hogy mindkét fél valamilyen formában visszacsatolást kap önmagáról.

Nincs olyan, hogy csak az egyik kap visszaigazolást, hisz energiacseréről van szól és ez a hatás megjelenik a reakciókban, akkor is, ha az egyik, vagy másik félnek nem tetszik.
A konfliktus a kapcsolatok velejárója, csak annak nincsenek, aki elzárkózik a mélységes emberi kapcsolatoktól, aki lelkileg nem enged a közelébe senkit. 

Nem vagy attól szar, nem vagy attól bűnös, vagy kevésbé spiri, nem kell azért lelkiismeretfurdalásodnak, bűntudatodnak lenni, hogy konfrontálódsz azzal, ami számodra nem megfelelő, az pedig már a másik csomagjában van, ahogy reagál erre.
Igenis vannak helyzetek, amikor ki kell állni a véleményünk, a nézőpontunk, az igazságaink, azaz önmagunk mellett, akkor is, ha konfliktussal jár, hisz ezeken keresztül tanulunk határt húzni és nemesedni.

A konfliktuskezelésre valljuk be, nem nagyon van jó mintánk a családi- és társadalmi rendszereinkben, azt nekünk kell úttörő módon kialakítani.
Megfelelés = konfliktusmentesség
Önazonosság = természetes konfliktusok
Egoizmus = háborúskodás
Itt is a megfelelő arányok megtalálása hozhatja meg az egyensúlyt.
SzB