Ha bármit olvasol, gondolsz, hallasz, tapasztalsz, mielőtt véleményezed, vagy reagálsz rá, érdemes azt többször átfutni, átfolyatni, érlelgetni magadban, hogy valóban azt értsd ki belőle, amiről szól és ne azt, amit ki akarsz hallani belőle. 
A félreértések nagy része épp abból fakad, hogy amit mondunk, írunk, közlünk, cselekszünk, teszünk stb. azt a másik nem úgy éli meg, nem úgy értelmezi, ahogy VAN, hanem a vakfoltjain, sérülésein, elakadásain, traumáin, feldolgozatlanságain stb. keresztül, ezért mindenki más és más következtetésekre jut ugyanazzal a dologgal kapcsolatban.
Nem is ezzel van a gond, sokkal inkább azzal, ha ezt fel sem ismerjük és elkezdünk másokra neheztelni azért, amit el sem követtek.
Amikor valaki benyomja azokat a bizonyos gombjainkat, nevezhetjük fájó pontoknak is, ha nem tanulunk meg nem érzelemből, nem indulatból, nem dühből, nem sértettségből, NEM TRAUMÁBÓL stb. reagálni, akkor olyan kapcsolatokat is tönkre tehetünk, melyek amúgy már sokkal tisztábbak, mint azok, melyek a sérüléseinket okozták.
A sérüléseinket nem ők okozták, “csak” emlékeztetnek rájuk.
Érdemes elolvasni a tegnap esti írásom alatti kommenteket.
Nagyon szépen látszik, kinél mit kapcsolt, aktivált be a tudatalattijában és aki ebben érintett, tulajdonképp egy oldási folyamatot aktiváltam benne. 
SzB
https://hu.pinterest.com/pin/8655424281188935/