Látszólag könnyebb olyanokkal kapcsolódni, akik csak a fényünket látják, vagy akik csak pozitív dolgokat jeleznek vissza, akik nyaldossák az egonkat. Aki eszerint szűri a szereplőit, egy idő után egyfajta stagnálást, megrekedést, ismétlődést stb. tapasztalhat, a vágyott cél pedig egyre messzebb kerülhet. Én magam is sokáig eszerint éltem, de jó pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy változtatok, ezért amit írok, személyes tapasztalat. 
Ha valóban fejlődni és változni szeretnénk és közelebb kerülni önmagunkhoz és a céljainkhoz, akkor ne kerüljük el azokat sem, akik kényelmetlenebbek a számunkra (nem a szélsőséges, bántalmazó kapcsolatokról írok, hanem a kevésbé komfortosakról).
Nagyon fontos lenne mélységes kapcsolatban lenni a párunkkal, ha jelenleg nincs párunk, akkor valaki olyannal, akiben szőröstől - bőröstől megbízunk, hisz a vakfoltjainkra, elakadásainkra, árnyék részeinkre stb. egyedül nem látunk rá, még akkor sem, ha spirituális úton járunk, vagy esetleg tanítjuk is azt. Mélységes kapcsolatban lenni azt jelenti, hogy nem mindig komfortos, amit visszajeleznek, és mi nem megsértődünk, likvidálunk, menekülünk stb., hanem szembenézünk ezzel a kommunikáció eszközeivel, illetve a kapcsolat állandó megújításával és folyamatos újraépítésével.
Mélységes kapcsolatban lenni azt jelenti, hogy nem mindig komfortos, amit visszajeleznek, és mi nem megsértődünk, likvidálunk, menekülünk stb., hanem szembenézünk ezzel a kommunikáció eszközeivel, illetve a kapcsolat állandó megújításával és folyamatos újraépítésével. Elsősorban emberek vagyunk, tehát mindannyian rendelkezünk ezekkel, idő és szituáció kérdése, mikor beaktiválódnak, hiába cserélgetjük a szereplőinket. A (ön)hazudozás, az illúziók kergetése, a vetítés, a lehasítás, a hárítás, a látszólagos szellemi út, a kellemetlenebb, fájóbb érzelmek elkerülése, a kellemetlenebb visszajelzés tagadása stb. nem fog bennünket megvédeni a szembesüléstől, max. ideig - óráig.
Minél több olyan én-részünk van, ami nincs megdolgozva, meggyógyítva, annál nagyon tagadásban, elkerülésben, likvidálásban vagyunk és annál inkább visszamenekülünk a magányba, vagy a komfortos, csak a fényünket magasztaló kapcsolatainkba. Hiába kerüljük el ezeket a kapcsolódásokat, vagy azokat, akik nem csak a fényes részeinket látják, idő kérdése és megmutatkoznak.
Persze ehhez hatalmas bizalom és nyílt, őszinte kommunikáció, viselkedés, megnyilvánulás szükséges mindkét oldalról, vagy pl. egy olyan bizalmi mélységes csoport, ahol azt érezzük, hogy biztonságban vagyunk.
Szóval, ha azt érzed, hogy évek - évtizedek óta önismereti úton jársz, mégsem változik a valóságod, nem úgy alakulnak a dolgaid stb., ahogy szeretnéd, akkor ideje lenne olyan kapcsolódásokat kialakítani, vagy olyan bizalmi csoportokban dolgozni, amik nem csak a fényedet, hanem az árnyékrészeidet, vakfoltjaidat, elakadásaidat stb. is nyíltan és őszintén megmutatják.
Persze, ez nem biztos, hogy kellemes és kényelmes, illetve elképzelhető, hogy azt jelzi vissza, hogy 5-10 éve, vagy még régebb óta teljes önmegtévesztésben vagy, de ha azt szeretnéd, hogy változzon a valóságod, lehet hogy a kényelmetlenebb úton kellene cselekvően is elindulnod és nem letiltani, likvidálni, kizárni azokat, véresen megsértődni azokra, akik esetlen meglátják benned azt is, amit magad elől is eltitkolsz.
SzB