Olyan, mintha egy nagyon hosszú út végére érkeznénk, ahonnan nincs tovább menni, legalábbis abban a formában és keretek között, ahogy eddig tettük, már értelmetlen. Nem lehet már erőltetni, nem lehet már továbbmenni, nem lehet már feszíteni.
Megengedni, hogy elmúljon, ami nem talál magának már utat...
Rendszerszintű lezárásban és befejezésben vagyunk, sorskörök, régi működések, kapcsolati keretek zárulnak. Ideje megadnunk magunkat az elmúlásnak és az esetleges ismétlődésekből, visszatérésekből csak azt magunkra húzni, amit valóban magunkkal akarunk vinni egy új sorskörbe.
Csak annak van vége, ami beteljesítette sorsfeladatát, amit időszerű visszaadni a végtelen áramlásnak. Nem mindenre van ráhatásunk, bölcsesség ahhoz szükséges, hogy el tudjuk dönteni, miért érdemes és miért nem érdemes küzdeni. 
Meghal bennünk valaki, aki nem méltó, nem emelő, nem az Isteni utat képviseli és erre kapcsolati működéseink emlékeztetnek. Egyik oldalon lezárunk, másik oldalon kinyitunk magunkban egy kaput, ami már az újjászületés általi kegyelemhez vezet (Merkúr - Vénusz - Neptunusz - felszálló holdcsomópont - Nap - Szaturnusz együttállás).
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/10555380371209228/