Gondoljunk csak bele, hogy magunkat sem ismerjük teljesen, ahogy fejtjük le a hamis én-részeket, úgy változunk, alakulunk és kerülünk egyre közelebb az önvalóhoz. Ez mások megismerésénél sincs máshogy. Tehát ha valakivel csak egy rövid etapot voltál kapcsolatban, egy olyan életszakaszában, amiben pl. épp lejtőn volt, vagy a másik véglet, épp szárnyalt, vagy esetleg nem is voltál vele mélységes kapcsolatban, csak megérzéseid - feltételezéseid - hiedelmeid stb. vannak, vagy mások megéléseiből van róla benyomásod, akkor ezeknek eleve gyanúsnak kellene lennie. 
Rengeteg jól induló kapcsolatot tesznek tönkre a hiedelmeink, a sérülés-emlékeink beaktiválódása, vagy az a tévhit, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy tudjuk milyen a másik.
Még aki asztrológiai - asztrozófiai elemzést készít valakiről, vagy egyéb számmisztikai stb. módszert használ, sem lehet biztos abban, hogy valóban a másikat látja.
Nagyon sokáig vetítjük a másikra a saját megdolgozatlanságainkat, elakadásainkat, vakfoltjainkat, hiedelmeinket, múltbéli tapasztalatainkat stb. és azt hisszük, a másikat látjuk.
Ezért ahhoz, hogy valóban a másikat lássuk, saját magunk elakadásain szükséges dolgoznunk, illetve mindig a helyén kezelni, amit másokra vetítünk és megvizsgálni, most ez valóban róla szól, vagy sokkal inkább rólam. És hát azt sem árt bekalkulálni, hogy tévedhetünk.
És hát azt sem árt bekalkulálni, hogy tévedhetünk. Valaki minél inkább megdolgozta magát, annál nehezebben értelmezhető azok számára, akik nem. Nem mindenkivel tudunk tartósan összekapcsolódni és együtt maradni, és ez egy természetes folyamat. És az is az, hogy nem mindenkit látunk tisztán és bennünket sem lát mindenki annak, akik valójában vagyunk.
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/1039064945282389280/