Olyan, mintha már elértük volna az út végét, de valamiért még mindig benne kell dagonyáznunk abban, amiről tudjuk, hogy értelmetlen folytatni, de mégsem enged el, még mindig tanít valamit. Nem lehet továbbmenni, de nem fordul át semmilyen irányba se, mintha megállt volna a tér és az idő és egyfajta légüres térben lennénk, olykor elkeseredetten, olykor kijózanodva, olykor összezavarodva, olykor újra és újra ismételve, olykor tanácstalanul, mint a kisdiákok. Még mindig várat magára a nagy elindulás és a nagy megkönnyebbülés.
Érezzük, hogy elmúlik valami nagy és sokszor megfogalmazhatatlan valami, de még mindig fogva tart, még mindig ránk van csimpaszkodva, még mindig tanít valami újat, még mindig vizsgáztat. Nincs mindenre ráhatásunk, nincs mindenbe beleszólásunk, de az majdnem biztos, hogy valamilyen formában mindenki érzi, hogy hatalmas dinamikai váltásban vagyunk.
Mostanában kevesebbet írok, érlelgetem magamban ezt az energiateret, figyelem benne saját magamat is. Nagyon ott van a kollektív térben a szenvedés, a küzdelem, a konfliktusok energiája, másik oldalon pedig az illúziókba menekülés, az elterelés, a ködösítés, kinek - kinek habitusa és konfliktus megküzdési, illetve túlélési mintája szerint. :)
Nagyon nehéz, egyre nehezebb úgy írni a jelenlegi égi állásokról, hogy ne legyen félelemkeltő, de ne legyen überpozitív, illúziókba menekülő - menekítő sem.
Mindenesetre ami a láthatalan dimenziókban, a mélyben készül, az bizonyosra vehető, ha negatív, ha pozitív tapasztalat is lesz, hogy mindannyiunk életére hatással lesz egyénileg és társadalmilag is. Sok mindent látok, sok mindent érzékelek, de szerintem most nagyon fontos, hogy mi, akik sok - sok embernek közvetítünk üzeneteket, megőrizzük a realitásunkat, a józan paraszti eszünket, hogy ne tévesszük meg magunkat és ne tévesszünk meg másokat sem, még akkor se, ha nem vagyunk tudatában, hogy épp azt tesszük. :) Így még inkább próbálok úgy fogalmazni, hogy érzem ennek a felelősségét.
Visszatérve a jelenbe, sorsfeladat van a lezárással és befejezéssel. Sokat írtam arról, hogy 165 éves és 29-30 éves cikluszárásban vagyunk, olyan mintha meghalna bennünk valami nagyon mély ideológia, meggyőződés, hitrendszer, működés, amit akár veszteségként is megélhetünk. Sokan vannak most nehézben, mélységben, a Halak és a Cet csillagkép érintettsége okán ez egyáltalán nem meglepő, tulajdonképp a lélek ezekben a hetekben összegzi, mi az, ami életképes és mi az, ami végleg meghal, aminek a gyászfolyamat is része. Érdemes beleengednünk és átfolyatnunk magunkon mindent, ami át akar folyni, megítélés - címkézés - elfojtás - hazudozás - megúszás stb. nélkül, úgy ahogy VAN, akkor is ha fáj, ha nem épp felemelő.
És végül a jó hír, Merkúr április 7-én, Vénusz pedig április 12-13-ra virradóra végre befejezi látszólag hátráló mozgását, onnantól a földi síkon is könnyebb megélésekre lehet számítani, bár a Szaturnuszon és a Neptunuszon újra át fognak haladni, illetve továbbra is a Halak és a Cet csillagképeket érintik, ezért ez a fajta kapcsolati és egyéb korszakváltás - befejezés üzenete még hetekig velünk maradhat.
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/2955556001026174/