Nem nagyon van a befejezésre-lezárásra sem egészséges mintánk, sem a családrendszerünkben, sem a társadalmi rendszerünkben, ezért azt nekünk kell(ene) kialakítanunk.
Minden magyarázat nélkül eltűnsz?
Csenddel vered a másikat, ahelyett hogy beleállnál a konfliktusba és esélyt adnál a másiknak is?
Nem tudod, nem mered kimondani, hogy vége, ezért inkább úsztatod a dolgot és hazudozol, egy-két morzsát szórva alamizsnaként a másiknak?
Vagy dühhel, haraggal, indulatokkal zárod a kapcsolataidat, vagy egyéb dolgaidat?
Sértett félként tücsköt - bogarat szórsz a másikra, esetleg el is ferdíted egyoldalúan mindazt, ami volt, vagy van?
Bosszút állsz rajta és mások bevonásával megpróbálod ellehetetleníteni?
Ahogy befejezzük a dolgainkat, azzal a rezgéssel megyünk bele új helyzetekbe, új kapcsolódásokba, új folyamatokba, tehát ez is meghatározza az újat.
Amíg nem tanulunk meg méltóképp lezárni dolgokat, miért csodálkozunk, ha pl. velünk sem korrektek egy folyamatban, vagy egy lezárás során.
Minden visszaszáll és ismétlődik, pont addig, amíg meg nem tanuljuk a leckét.
SzB
kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/59320920086828953/