Mi van akkor, ha így szeretek, de a másik ebből semmit nem érez, vagy nem jó neki. Mi van akkor, ha az általam nyújtott segítség számára nem a megfelelő. Kapcsolataink épp azért nem úgy működnek, ahogy mindkét félnek megfelelő lenne, mert azt hisszük, hogy ami számunkra szeretet és segítség, az a másiknak is az. 
Erre jó sok évvel ezelőtt akkor döbbentem rá mindent elsöprő módon, amikor a beaktiválódó gerincfájdalmam miatt hetekre mozgásképtelen lettem és akkoriban egyedül éltem. Persze a "barátaim" és a másik városban élő családom az online fórumokon érdeklődtek a hogylétem felől, de senki nem kérdezte meg, hogy van mit enned, vagy el tudsz menni a boltba?
Amit adunk, vagy nem adunk, majdnem mindig rólunk szól, ezért ne csodálkozzunk, ha a másiknak nem arra van szüksége, vagy a másiknak épp nem jó.
Nagyon - nagyon ritka, amikor két ember SZERETETNYELVE összeér, amikor nem kell elmagyarázni, mire is van szükségünk, mert az magától működik, áramlik egyiktől a másik felé és amit mindketten hasonlóan jónak, emelőnek, valódi és feltétel nélküli szeretetnek élnek meg.
Tehát amikor - sajnos mára már spirituális gumicsontként elkopott - a feltétel nélküli szeretetről beszélünk, érdemes lehet mindig megvizsgálni, vajon a másik is érzi ezt?!
Hogy mennyire szereted a gyereked - kérdezd meg a gyerekedtől.
Hogy mennyire szereted a párod - kérdezd meg a párodtól.
Hogy mennyire szereted a barátaidat - kérdezd meg a barátaidtól stb., hisz ők lehet ebből nem sokat éreznek.
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/3307399721736588/